Békéscsabán születtem, és a mai napig itt élek. Felsőfokú számviteli végzettségem és szakirányú egyéb felsőfokú képesítéseim vannak. Képzóművészeti diplomám nincs. Kormánytisztviselőként mentem nyugdíjba.

Mindig érdekeltek a szép alkotások.

Az általános iskolában az osztálytársak emlékkönyvébe rózsákat, szegfűket festettem. Próbáltam ellesni az egyik unokanővéremtől a festés technikáját. Évekkel ezelőtt a lányaimtól kaptam ajándékba egy festőállványt,  de akkor még nem volt elég szabadidőm, hogy belevágjak az alkotó munkába, kipróbáljam magamat. Már nyugdíjasként, 2016-2017- ben kezdtem el festeni. A Férjem, a családom biztatott. Nekem meg tetszett, hogy alkotok.

Eddig három önálló és egy csoportos kiállításom volt Békéscsabán. Tagja vagyok a Batsányi-Cserhát Művész Körnek, a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének, valamint a Zsilip Művészeti Egyesületnek. Járok kiállításokra, így a Budapesti Szépművészeti  Múzeumba, a Műcsarnokba, de szívesen nézem meg a közvetlen környezetemben megrendezett képzőművészeti kiállításokat, a kortárs művészek munkáit is. Nagy élmény volt számomra Amszterdamban a Rijksmuzeumba, a Van Gogh Múzeumba eljutni, megtekinteni a sok csodát.

Először olajjal kezdtem festeni, majd az akril festéket is kipróbáltam, de igazán az olajjal való festési technikát szeretem. Általában használok ecsetet, festőkést, bankkártyát, olajradirt a festésnél. Festőalapként szívesen dolgozok feszített vászonra, kasírozott vászonra, de farostra is sokszor festek. A festés mint alkotás, érzelmeket mozgósít, örömet okoz.  A festés, mint művészi munka, lelki folyamat is. Javítja az  önbizalmat, segít ellazulni, mert automatikusan irányítja a figyelmet, kikapcsol, növeli a kreativitást, kitartóvá tesz, a színekről meg azt lehet tudni, hogy gyógyítanak. A színkeveréssel megtanuljuk  jobban látni, érzékelni azokat, jobb lesz azoknak a színlátása, akik ilyennel foglalkoznak.

Autodidakta módon szerzem ismereteimet. Ma is folyamatosan tanulok. Eddig elsősorban tájképeket és csendéleteket festettem, de festettem már néhány portrét is. Realista festőnek tartom magamat. Valahogy a lelkemhez ez áll a legközelebb. Amióta festek, jobban megfigyelek dolgokat, elsősorban a természetet, rácsodálkozom a felhőkre, az őszi fák leveleinek színére, a virágok szépségére. Ebből alakult ki az a sokszínű, csodálatos világ, ami a témaválasztásaimat jellemzi. Szeretek fotózni, sokszor előfordul, hogy ezekről festek meg egy-egy képet.

Most a figyelmem középpontjába a Szabadkígyósi Wenckheim kastély épülete került, és annak környezete, természeti szépségei, illetve a Békés Vármegyében lévő olyan épületek, mely a Wenckheim családhoz kapcsolódnak. E témával kapcsolatban további terveket szövögetek. Annál is inkább, mert anyai ágon onnan erednek a gyökereim, az anyai nagyanyám újkígyósi volt. Gyerekkoromban sokat mesélt nekem erről a világról.